Amikor azt mondom, nulláról kezdtem a kertem, egy kicsit még szépítek is. Nulláról talán akkor indul az ember, ha kap egy üres telket.
Mi kicsit másképp indultunk.
Mielőtt azonban mesélnék kicsit a saját kertem indulásáról, majd arról, mikre érdemes figyelni (saját hibáimból és tapasztalataimból kiindulva), fontos néhány dolgot tisztázni.
Csupán kertet akarunk, avagy kertészkedni szeretnénk? Előbbi egyébként inkább udvar..
A kertészkedéshez türelemre is szükség van, és szerintem persze az ízlésen és növényismereten kívül szívre is.
Sejtem, mennyire nehéz és néha frusztráló, hogy akármelyik kertes oldalra megyünk, jólfésült, csillivilli kerteket látunk, amikről leginkább az ordít, milyen sokba kerültek. Viszont elhitetik, hogy egyrészt ez mindenkinél alap (természetesen geotextíliástul, öntözőberendezésestül), pikk-pakk elkészül, és KÉSZ van, nem is kell mást tenni innentől, csak dicsekedni vele. Mondjuk kiülni a legtöbbe nem is érdemes.
Csak egy rövid mondat erejéig: Ha valakinek sok pénze van, ideje viszont a kertészkedésre nincs, az nyilván tervezőhöz és kivitelezőhöz fordul (szerencsés esetben kiválóhoz, hiszen vannak), de ez a poszt nem nekik szól.
Tegyük fel a kérdést magunknak? Miért is szeretnénk kertet? Miért költöztünk kertes házba? Zöldövezetbe? Ugye azért, mert zöldet és kertet szeretnénk. Igenis hagyjuk, hogy a szívünk is vezessen, ne utánozni akarjunk elérhetetlen és főleg csak sok pénzen fenntartható kerteket, legyünk bátran kreatívak, szánjunk időt arra, hogy megismerjük a leendő kertünket és a növényvilágot is.
Gyerekek, nincs tökéletes kert. Csak tökéletes pillanatok vannak.
Ha a kertre, mint élettérre tekintünk, és olyan szerencsések vagyunk, hogy ezt az első pillanattól meg tudjuk élni, egész más szemlélettel fogunk nekilátni már a tervezésnek is.
Ha megvettük a házat, telket, bármit, első lépésként a termőrétegre vigyázzunk. Ne engedjük elvinni a talaj felső rétegét. Ha építkezés folyik, akkor ezt a réteget a kert egy részében fel kell halmozni, és az építkezés után el lehet teríteni. Valószínűleg vagyonokat költenek az emberek talajcserére, ami nemcsak felesleges, de szerintem káros is.
Ha olyan házat, telket sikerült vásárolni, ahol vannak már fák, cserjék, növények, először nézzük már meg, milyen állapotban vannak, érdemes-e meghagyni őket, ne azzal kezdjük, hogy mindent kidobunk, éveket tudunk megspórolni vele.
Na de mi van, ha teljesen nulláról kell indulni? Vagy még annál is lejjebb?:) Vannak olyan dolgok, amiket érdemes, mondhatnám kötelező megfigyelni: milyen a tájolása a teleknek? Mennyire fagyzugos? A talaj milyen? Agyagos, homokos? Ezek fontos dolgok.
Milyen legyen a kert stílusa? Biztos van, akinek ez nagyon fontos, de ennél sokkal fontosabbak a kert adottságai. Tehát ha el is indulunk egy stílus irányába, azt nyugodtan szabjuk rá a saját kertünkre. Mi értelme angol kertet csinálni homokos talajon? Biztosan nem lehetetlen, de legyünk tisztában vele, hogy ehhez több pénzt kell rászánni a kertünkre.
Nehéz nem a trendeket követni. Ugyanakkor ha belegondolunk, nagyjából minden ma alkalmazott növény volt már divatban. Merjünk már a most divatos néhány (leylandi, babérmeggy, japán fűz, korallberkenye) növényen túl látni, és akár valóban különleges növényeket vásárolni, akár visszanyúlni a jól bevált, kipróbált növényekhez.
És akkor egy kis mese a saját kertemről:
Közel 5 ezer négyzetméter, az első ezer négyzetméteren néhány nyári almával, a hátsó területen egy kis részen karácsonyfákkal, egyébként akácossal. Így vettük a telkünket. Mivel a hátsó rész bérbe volt adva, azt megszüntettük, az akácokat kiszedték, mi pedig bevetettük kukoricával. Az első rész teljes szinte teljes egészében murvával lett beterítve, hogy a teherautónkkal meg lehessen fordulni.
Úgymond kert nagyon kicsi maradt, ezzel kezdtem anno.
Mivel nagyon nem értettem a kerthez, a kertészetben mondtam el pl. az előkert paramétereit (10 m x 3 m), és úgy vettem növényeket. Szerencsémre szinte rögtön könyveket is kezdtem venni, és sajnos az is elég hamar kiderült, hogy nem megfelelő növényeket ajánlottak az előkertbe. Megtanultam a saját káromon, hogy Juniperus (boróka) semmilyen árnyékolást nem visel el, az enyém is tele lett gyapjastetűvel, ami teljesen eltorzította az alakját.
A kertész által javasolt növények a következők voltak: Juniperus chinensis Blauw (kínai boróka), Prunus Amanogawa (oszlopos díszcsereszne), Chamaecyparis Globus (gömb h.ciprus), Juniperus Old Gold (terülő boróka).
Nos, ezekből kínai állandóan tetves volt, és szétesett az alakja, az oszlopos díszcseresznyét rosszul ültettem (szintén saját hibámból tanultam meg), nagyon mélyre, és egyszerűen kirohadt, a gömb h.ciprus akkora lett, hogy nem tudtam bemenni az előkertbe.
Volt egy-két próbálkozásom, amíg a jelenlegi helyzet kialakult: Acer palmatum Bloodgood, Louis Odier és Eden rózsák, különböző évelők, és két Taxus x media Hicksii az északi oldalán (oszlopos tiszafa).
De ugyanígy próbálkozás volt az árokpart is. Amikor költöztünk, még szinte minden ház előtt voltak fák és virágok, vagy simán csak fű, mondjuk ez volt a ritkább. A mi árkunk és előtte a kis rész sima füves volt, ami miatt előszeretettel használták a járókelők, és valamiért mindig kiesett a kezükből ez+az, hol egy koszos zsebkendő, hol a cigarettacsikk, hol üdítősdoboz..Ide rugosa rózsákat ültettem, egy életre leszoktatva mindenkit az árokmászkálásról.
Az utcai fákkal kísérleteztem egy ideig…mondhatni, megfizettem a tanulópénzt.
Prunus cerasifera került az árokpartunkra a rugosa rózsák mellé. Viszont az én férjem egyfolytában árkot mélyített, és az árokból kiszedett földet szépen feltornyozta a partján, a két vérszilva törzsénél, amit én nem vettem észre. Mind a kettő kirohadt. Erre nagyon kell figyelni, a gyökérnyakat sem sérülés nem érheti, és az ültetési mélység is fontos, főleg ezeknél a puhafáknál, mert rögtön megjelennek a különböző farontók.
Jelenleg egy Pyrus calleryana Chanticleer (kínai díszkörte) és egy Carpinus betulus Lucas (oszlopos gyertyán) vannak az árokparton. Sajnos a két Thuja Holmstrup közül az egyik elpusztult (árokpartot nem öntözök), sokat gondolkodtam, mit is ültessek helyette, míg végül a Viburnum pragense-re esett a választásom.
Van belőle szaporulatom, úgyhogy szépen végig is ültettem már az árokpartot.
Én nagyon hamar beleszerettem a fenyőkbe, és így az első udvarrészben is viszonylag sok az örökzöld. Cupressus (valódi ciprus), Chamaecyparis (h.ciprus), Taxus (tiszafa), többek között. Ezeket csákánnyal kellett ültetnem, mert a murvát többet nem tudom a kertből eltávolítani.
Az első ezer négyzetméter beültetésére akkor került sor, amikor már nem kellett megfordulni az udvarban, elég volt betolatni, így az egész részre, mint kertre számíthattam. Egy ekkora terület beültetése, amin egyébként ház, melléképület és járda is van, egyébként nem olyan nehéz.
Minden talpalatnyi helyet kihasználtam az ültetésre, füves rész nem sok van, de annyi igen, amennyi a szemnek elég:)
Azt látom a különböző kertes fórumokon, hogy a kicsi területeket is felszabdalják még kisebb részekre. Itt egy kis, keskeny ágyás, mellette egy még kisebb füves rész, ott egy kis füves rész, benne egy kicsi ágyás…Kis területet is be lehet ültetni úgy, hogy az buja kert legyen, de ha valakinek a letisztult vonalak tetszenek, akkor sem szabadna így felszabdalni. Mélységet akkor tudunk adni egy ágyásnak, ha van szélessége, legalább 2 méter. Akkor lehet hátra ültetni magasabb növényeket, és fokozatosan előre kisebbeket, ezzel megnövelve optikailag a teret.
Amikor birtokba vettem a hátsó területet, akkor durván 5-600 négyzetméteren még ott álltak a karácsonyfának szánt fenyők, legtöbb elszáradva, mint a gyufaszálak, egymástól alig 50 centire. A kukorica helyére lucernát vetettünk, amit bizonyos időközönként lekaszált a férjem. Erre a területre kezdtem el ültetgetni, azzal a naivitással, hogy majdcsak megnőnek a fák meg a cserjék:)
Szinte szerényen hallgatunk mindig az anyagiakról, pedig nyilvánvaló, hogy egy kert pénzbe kerül. Úgy örülök, hogy akkoriban még nem volt facebook profilom, így nem láttam kertes oldalakon, miket is kellene nekem építenem a kertbe:) Így én csak a növényekre koncentráltam, és bizony egyáltalán nem egyszerre történt a betelepítés. Ami egyébként nem baj, mert az ember tudása, ízlése, lehetősége ahogy változik, úgy alakítja a kertet.
Az agyagos talajú kert lucernás részére való ültetés még csak csak ment, de aztán kitaláltam, hogy itt az ideje megszabadulni az összes elszáradt fenyőtől. Ne kérdezzétek, miért nem előbb, biztosan másképp csinálnék néhány dolgot már, de akkor így csináltam.
Mivel volt már beültetve növény a kert hátsó részébe, így nem engedtem meg, hogy traktorral legyenek kiszedve a fák, gyökerestül. (Nem tudom, mikortól, de mindig mindent felülírnak a növények). A férjem kifűrészelte őket, én meg sokáig hallgattam, mekkora butaság tuskókat bent hagyni, hogyan fogunk füvet nyírni, stb.stb.
Nos, ebből a területből lett az első ágyásom, ha úgy nézzük, muszájból, hogy ne kelljen fűkaszával bemenni, mert a fűkasza veszélyes üzem, állandóan áldozatul esett neki valamelyik növényem.
Hogyan is kell elképzelni? Egy szép nagy terület, tele rönkökkel, és természetesen gyomokkal. És én ide elkezdtem ültetni különböző dísznövényeket. Fákat és cserjéket. Csak a gödröt ástam ki, és folyamatosan gazoltam a növények körül. Eltelt néhány év, mire beláttam, hogy szélmalomharcot vívok így.
2000-ben költöztünk, és én 2014-ben vettem meg az első gyomirtót. Nem fogok szépíteni, nagyon nagy segítség volt.
A többször hivatkozott Biokertes könyvem sok fontos dologra tanított, többek között arra, hogy kerüljem a monokultúrát. Ez olyan mélyen belém ivódott, hogy gyakorlatilag a sövényeken és talajtakarókon kívül minden növényből csak egy van.
Sövényt is úgy telepítettem, hogy 8-10-15 méterenként váltottam az adott növényt. Változatlanul az egyik legjobb sövénynövény a Ligustrum (fagyal), ebből 3 helyen is van, változó hosszban. Én nem nyírom folyamatosan, néha alakítok rajta.
Sövénynek a következő növényeket ültettem:
Ligustrum (fagyal)
Berberis Ottawensis Suprba (vérborbolya)
Philadelphus (jezsamen)
Prunus spinosa (kökény)
Spiraea x vanhouttei – közönséges gyöngyvessző
Történelmi rózsák (Gipsy boy, Frühlingsduft, Complicata, Jenny Duvall)
Hibiscus (mályvacserje)
Viburnum Willowood – ráncoslevelű bangita változat
Viburnum pragense – prágai bangita
Taxus x media Hicksii – oszlopos tiszafa
Syringa – orgona
Semmiképpen se ültessük úgy a sövényt, hogy egy-egy különböző növény váltakozik, ez max ültetéskor mutat. Legalább 3 ugyanolyan növényt ültessünk, és úgy váltsunk, a két különböző növény között pedig nagyobb helyet hagyjunk.
Nagy kertnél a szabadon növő sövény ültetése nagyon ajánlott, de tudni kell, hogy kb. 3 méteres részt el fog venni a kertből.
És ha azt mondom, kisebb kerteknél is megfontolandó? Mondjuk a leylandii helyett? Hiszen a számunkra kedves növényeket így el tudjuk ültetni, akár becsempészve néhány különlegesebbet is, akár gyümölcstermőt is, és máris van virágos növény a kertben, és máris kissé természetesebben néz ki.
Bár folyamatosan telepítettem a sövényt, durván 350-400 méterre kellett, és még ma sem teljesen zárt. Időben is eltér az ültetés, és növekedési ütemben is, de majd egyszer összeérnek.
A sövénybe néhány helyen tettem oszlopos fákat, Carpinus betulus Lucas-t, Fagus sylvatica Dawyck Gold-ot pl. (oszlopos gyertyán és bükk). Nagyon jól tud mutatni, ahogy kiemelkedik a sövényből. bár még kicsik, azért elképzelem.
A sövény, főleg egy nagy, esetleg nyitott kertnél nagyon nagyon fontos. Ezt ha újra kezdeném, sokkal hamarabb telepíteném. És rengeteg lehetőség van a sövényben, gyakorlatilag egyből madárbarát kertet tudunk vele kialakítani, bár erről majd egy másik posztban lesz szó.
Az, hogy a kertem olyan, amilyen manapság, az a rózsáknak köszönhető. 2014-ben kezdtem a rózsákat gyűjteni, és mivel ezeket külföldön lehetett beszerezni, így egy új világ nyílt előttem. Már nem féltem a külföldi rendeléstől, rengeteg jobbnál jobb kertészetet találtam, rengeteg különleges növénnyel.
De ez részletkérdés, az én kertemre vonatkozik, én gyűjteményes kertet csináltam, mert egyszerűen ellágyulok a gondolattól, hogy olyan növényeket nevelhetek, amik esetleg a természetben már nem, vagy alig fellelhetők. Vagy olyanokat, amik ritkaságuk miatt Magyarországon sem találhatók. (Tehát nem az épp aktuális divatnövényeket gondolom különleges növényeknek).
De az, hogy különleges, vagy éppen a jól bevált növényekkel telepítjük a kertet, az részletkérdés. Az ízlés dolga.
Amit még megtanultam: A növények nagy túlélők. Tehát ha pl. átlagos pH-jú a talajunk, akkor a kissé meszes talajt kedvelők és a kissé savanyú talajt kedvelők is jöhetnek a kertbe.
Vagy például egy keleti fekvésű előkertbe nyugodtan lehet ültetni napimádó növényt.
De mindig nézzünk utána az adott növény igényeinek, mert csak akkor lesz egészséges, ha a kertünkben ezeket a feltételeket biztosítani tudjuk. Sokat segít ebben, ha körülnézünk a szomszédságban, milyen növények élnek.
Az előző posztban a talajról, annak takarásáról és javításáról volt szó. A talaj, az a minden. Azt próbáljuk óvni, állandóan táplálni, és akkor rendben lesz a kert is. Tudjátok, arany középút, nem kell itt sem túlzásba vinni, mert a túlzott táplálástól is legyengülnek a növények.
Mint említettem, 2014-ben érkeztek a rózsák a kertbe. Velük kezdett látványosan betelni a kert. Tudjátok, nem a teahibridekről beszélek, hanem nagy bokorrózsákról.
Nagyon hamar adnak díszt, gyorsan növekednek, kitöltik a teret.
Ha van nagy területünk, ne féljünk az egyszer nyíló rózsáktól. Virágzáskor páratlanul szépek, utána pedig szelíden belesimulnak a zöldbe, akár a többi cserje.
A jól bevált cserjékkel szintén hamar lehet látványos hatást elérni. Ők azok, amik viszonylag jó tempóban nőnek.
Itt néhány szót ejtenék a tőtávolságról, ültetési távolságról. Szintén hivatkoznom kell a különböző kertes oldalakra, ahol természetesen olyan ágyásokat látunk (legtöbbször már a beültetéstől), ahol nincs hézag az ágyásokban. Ha ezt cserjékkel, netalán fákkal tesszük így, akkor a fotózáskor volt egy ideális állapotunk, ami tart valameddig, utána pedig vagy metszünk állandóan, vagy ki kell venni valamelyiket.
Cserjék és fák esetében a két növény végső szélességét összeadva, elosztva kettővel, ez az ültetési távolság akkor, ha azt akarjuk, hogy éppencsak összeérjenek.
Ha játszani szeretnénk, például egy vörös virágú rózsát összeültetni egy fehér virágú redős levelű bangitával, akkor úgy szép, ha majd idővel kissé összebújnak, ám semmiképpen sem nyomják el egymást.
Tehát ha a rózsa 2 méter széles lesz, a bangita pedig 3 méter széles, akkor őket 2,5 méter szélességre kell ültetni egymástól, és amíg össze nem nőnek, addig bizony hézag van a két növény között.
Fák esetében a lombhullató fáknál kevésbé gond, ha a lombjuk összefonódik, természetesebb hatást is érünk el vele, ám fenyőknél ez nem működik.
A fenyő, ha nem kap fényt, azon a részen száradni fog. Tehát esetükben meg főleg vegyük komolyan az ültetési távolságot.
És akkor mit is tegyünk, hogy azok az ágyások ne árválkodjanak üresen?
Elsőkörben elültetjük a fő növényeket (fák és cserjék, amennyiben cserjés lesz az ágyás), közéjük pedig mehetnek a talajtakarók és az évelők. A talajtakarók 3-as vagy 5-ös csoportokban, hogy mutassanak, és ők már összeérhetnek egymással, velük nincs gond.
Ha nagy a terület, mint pl. nálam is, bevethetjük az egy és kétnyári virágokat, mint pl. Borzaskata, egynyári szarkaláb, muskotályzsálya, bársonyos kakukkszegfű, de akár kapor is mehet az ágyásba, rózsákkal nagyon klasszul mutat.
Nem győzöm hangsúlyozni, nincs tökéletes kert, nincs ideális állapot. Valamit valamiért, arany középút, jut is marad is elv, ezeknek kell a kertben érvényesülni.
Sokan ódzkodnak a növényvédő szerek használatától, azt kell mondjam, sajnos van, amikor be kell avatkozni. Hiszen itt is választ az ember, hagyom meghalni az adott fát vagy cserjét, vagy megpróbálom megmenteni.
A tetvek minden évben megjelennek, és amíg nincs invázió, addig általában megoldják a katicák. Vagy elég, ha kicsit rásegítünk azzal, hogy slaggal lemossuk a növényeket, vagy összenyomkodjuk pl. a rózsán a tetveket. De ha túl sokan vannak, akkor legyengítik a növényt, és ha legyengül az immunrendszerük, akkor jönnek az egyéb betegségek, amik akár el is pusztíthatják. Ekkor mérlegelnünk kell.
A lemosó permetezést biokertekben is alkalmazni szokták. Ősszel és tavasszal is érdemes.
Nem a steril kert a cél, sőt, az nem is szabad, hogy cél legyen. Ha egyáltalán nincs kártevő, akkor nem lesz katicabogarunk sem, a madarak sem jönnek, hiszen nem lesz táplálékuk. Tudjátok, jut is, marad is elv.
Minél változatosabb ültetés. Kerüljük a monokultúrát, ezzel is az egészségesebb kertet segítjük, hiszen a kártevők nem tudnak hosszan csemegézni ugyanolyan növényeken.
És a leglényegesebb, olyan kertet építsetek, amit szeretni fogtok. Amit majd fogtok tudni ápolni. Amiben szívesen dolgoztok. Ahova szívesen kiültök, vagy sétáltok. Egyáltalán, ahol jó élni.
Petra
