🌍 Legyen természetes….Fenntartható települések, oktatási és szociális intézmények a jövőért
Még sosem jártam Erdélyben. 2026. május 12-én utaztam először, mégpedig Kalotaszentkirályra. Annak apropóján, hogy az Ady Endre Szakiskola nyerte a Maléth J. Zsolt által felajánlott imázsfilmet.
De kezdjük az elején… 😉
✨ Jön az ötlet… és bumm, csinálom!
Őszinte leszek, néha anélkül cselekszem, hogy teljes egészében végiggondolnám, hogy aztán hogy is lesz az a megvalósítás? Jön az ötlet… azt érzem, hogy ebből jó tudna kisülni, és akkor bumm… csinálom.
Így hirdettem meg 2025-ben magánszemélyként egy pályázatot településeknek, meg oktatási és szociális intézményeknek.
Arra gondoltam, ha egy település pozitív példákkal mutatja, hogy nem is olyan rossz, ördögtől való a fenntarthatóság a gyakorlatban, akkor talán jobban elfogadják. Vagy ha az oktatási intézmények pedagógusai elmesélhetik, illusztrálhatják, hogyan is vonják be a gyerekeket a környezettudatosság mindennapjaiba, miért is jó egy zöld óvoda vagy iskola, hogy a fenntarthatóság nem egy rémisztő, esetleg kiüresedett szó, hanem nagyon is megvalósítható… akkor talán megint közelebb vagyunk egy lépéssel… ahhoz a bizonyos jövőhöz.
💼 Nem, tényleg nem gondoltam végig, hogy civilként először az oktatási intézményeket összefogó Klebelsberg Központot kell megkeresnem… de hát végül is ez nem volt olyan bonyolult. Írtam nekik e-mailt, kaptam tőlük időpontot, bementem, elmondtam, hogy mit szeretnék… ezt leírtam érthetően, és tulajdonképp ennyi.
📩 Amikor fülig ér a szánk
Persze azt sem gondoltam végig, lesz-e erre jelentkező egyáltalán, csuda tudja, miben bízok én mindig? De az Iskolakertekért Alapítvány elküldte az összes tagintézményének, ahol tudtam én is népszerűsítettem, és jöttek a pályázatok. Nagyon jó pályázatok.
Ezek között volt a kalotaszentkirályi Ady Endre Szakiskola pályázata is, máig emlékszem, hogy fülig ért a szám, ahogy olvastam. Meg néha el is érzékenyültem persze. És teljes egészében fellelkesültem, mert ugyanazt a mélyről jövő elkötelezettséget éreztem Török Tímea tanárnő elbeszélésében, mint ami engem is hajt.
🏆 Hétköznapi hősök és a felajánlások
Az Ady Endre Szakiskola pályázata kategóriagyőztes lett, és az önzetlen szponzoroknak hála hét gyermek jöhetett a Balatonra pihenni. Fekete Márk felajánlása volt, és azon gondolkodtam, hogy pl. pont az ilyen emberek a hétköznapi hősök. Akik ennyire önzetlenek. 💙
A másik felajánlás Maléth J. Zsolté, aki 2023 óta szponzorálja a Fenntartható kertek versenyt is, ennél a pályázatnál egy imázsfilmmel.
🎬 Irány Kalotaszentkirály!
Ennek kapcsán utaztunk ki Kalotaszentkirályra, ahol belecsöppentünk egy nem mindennapi intézmény mindennapjaiba, ahol megtapasztalhattuk, hogy náluk a fenntarthatóság a mindennapok része, bár eszük ágában sincs így gondolni rá 🙂
Bár nyilvánvalóan nem kirándulni mentünk, azért bőven vannak élményeim, amiket szeretnék majd megosztani veletek. Addig is elkészült a film előzetese.
💬 Most pedig ti jöttök! Jártatok már Kalotaszentkirályon vagy Erdély ezen csodás részén? Nálatok az iskolában, óvodában vagy a lakóhelyeteken hogyan jelenik meg a természetesség a mindennapokban? Írjátok meg nekem kommentben, és ha tetszett ez a történet, osszátok meg a bejegyzést, hogy minél többekhez eljusson a híre ezeknek a csodás kezdeményezéseknek és hétköznapi hősöknek!
2 Responses
Kedves Petra! 💚
Jó érzés olvasni, hogy mi is mosolyt csaltunk az arcodra. El sem tudod képzelni, te és a körülötted lévő „hétköznapi hősök” mekkora mosolyt csaltatok a miénkre. Nem győzzük megköszönni azt az önzetlenséget, amellyel adsz, segítesz és embereket kapcsolsz össze. Nemcsak azok lehetnek hálásak neked, akiknek tanácsot, segítséget vagy lehetőséget adtál, hanem valahol a Föld is nyer minden ilyen apró, de fontos tetteddel.
És őszintén: a tudásod lenyűgöző. Veled beszélgetve csak még inkább megerősödött bennem az érzés, hogy mennyi mindent kell még tanulnunk, felfedeznünk és továbbadnunk. Talán ez a legszebb szemlélet: megismerni, kipróbálni, majd továbbadni másoknak.
Köszönjük, hogy nemcsak egy pályázatot hoztál létre, hanem élményeket, kapcsolatokat, inspirációt és olyan pillanatokat is adtál, amelyek még sokáig velünk maradnak. Reméljük, ez még csak a történet eleje. 🌿
Nagyon sokat gondolkodtam, addig is, amíg nálatok voltam…hogy ez az egész pályázat tulajdonképp ezért volt. Ezért kellett, hogy legyen. Hogy meg tudjátok mutatni magatokat (és persze, a többiek is), hogy láthatóvá váljatok, sok-sok embernek, az a nagyon szeretnivaló, szerethető élet, amit éltek, ahogy az iskolában zajlik az élet. Nagyon örülök, hogy része lehettem.