Miért pont télen kell elkezdeni egy kertről szóló blogot? Mert egyébként minden létező időmet a kertben töltöm. Persze, nem volt ez mindig így….
Tizenkettedik karácsonyunkat töltjük imádott házunkban, úgyhogy 11 éve kertészkedem. Elkövettem egy csomó hibát, némelyik egyenesen bűn, így visszatekintve, s a latin növény neveken túl alázatot tanultam a természettől.
Nagyon klassz házat sikerült vásárolnunk, jó nagy telekkel. 4324 négyzetméter. Szép, ugye? Amit az elődünk, és egy ideig még én is udvarnak használtunk, az kb. ezer négyzetméter, a többi kukoricával volt bevetve, plusz volt egy fenyőfás rész, ami felkopaszodott lucokból állt, a telek végét pedig egy kisebb akácos zárta.
Elöl, az udvarban volt egy vacak nyári alma, egy félig elszáradt barackfa, két szomorűfűz, egy lucfenyő, kb. 15 m magas, 4 bokor hortenzia. A fákat a lucfenyő kivételével kivágtuk, füvesíteni kezdtünk, s mivel fuvarozunk, nagy, bölek teherautóval, lekavicsoztuk az udvart úgy, hogy a férjem pótkocsisan meg tudott fordulni benne.
Első körben az előkertnek akartam nekilátni, ami a legszélesebb részén 10 x 3, a keskenyebb részén 10 x 2 méteres, keleti fekvésű. Megtettem életem első látogatását egy kertészetbe, elmondtam a paramétereket, s vettem két borókát, egy golden globe h.ciprust, madárbirset. Szépen elültettem őket, locsoltam őket. A szomszéd házának fala elé, ami egyébként északi oldal, hamisciprusokat ültettem, s meghagytam az ottlevő hortikat, úgyhogy 1 db h.ciprus, 1 db hortenzia, nagyon szépen mutatnak.
Ahogy elkezdett érdekelni a kertészkedés, könyveket is vettem, úgy olvastam, mint valami regényeket, s egyre jobban beleszerettem az egészbe. Az előkertbe ültettem még egy amanogawa díszcseresznyét is, pompásan festett tavasszal a gyönyörű virágaival. Az utcára két vérszilva került, sövénynek pedig ráncoslevelű rózsa. Ez idővel oly szépen összenőtt, hogy nem volt olyan bátor egyén, aki nálunk árkon keresztül közlekedett volna!
A ráncoslevelű rózsa metszését és gazolását elhanyagolni szigorúan tilos és életveszélyes! Én már csak tudom, mindkettőt megtettem. A metszés még csak-csak helyrehozható, de ha benövi a gaz, akkor ezt az egyébként nagyon szép, nagyon hálás, de rohadt tüskés növényt kigazolni csak sérülések árán lehetséges. Sajnos, nem vettem észre, hogy kedves férjecském az árok takarításakor a földet úgy egyengette el, hogy a vérszilva törzséhez felpúpozta. Mire észbekaptam, szegénynek elkorhadt a törzse alul, úgyhogy ki kellett vágni. Helyette csörgőfát ültettem, s a rákövetkező évben a másik vérszilvát is kicseréltem egy japán díszkörtefára.
Az idő múlásával az előkert is sokat változott, mert a borókáknak nem tetszett a keleti oldal. Én viszont megtanultam, hogy a borókát a legkisebb árnyékolás is megbetegíti, tele voltak pajzstetűvel.
Az amanogawa díszcseresznyének meg szintén a törzse korhadt el. Úgyhogy az eredeti felállásból csak a golden globe h.ciprus maradt meg.
Tehát jelenleg az árokpart a következőképpen fest:
1 db csörgőfa
1 db japán díszkörte
2 db holmstrup tuja
2 db gömbtuja
az árok kb. negyedéig ráncoslevelű rózsa sövény
Az előkert a keskenyebb, kevésbé napos részétől indulva a napos, kiszélesedő végéhez:
1 db rózsalonc bristol ruby fajta
1 db japán juhar blood-good
1 db tányérhortenzia (utóbbi még kicsi)
1 db cukorsüvegfenyő
1 db rhododendron (lila virágú, terülő, sajna nem emlékszem a nevére)
1 db golden globe h.ciprus
1 db eden rose
Persze van ültetve néhány apróság is, nárciszok, tulipánok, levendula, őszi szellőrózsa.
Amikor összegyűlt annyi pénzünk, hogy lecserélhettük az IFA teherautót egy Mercedesre, akkor a pótkocsit is eladtuk, utólag belegondolva, lehet, hogy itt kaptam vérszemet. Enyém lett a teljes udvar.
Amíg lehetett, lapáttal szedtem a kavicsot, és vittem előre, a két nyomvonalba. Aztán később a két kicsi kezemmel, vödörbe szedegettem, teljesen persze nem sikerült elhordanom. Van olyan rózsám, amit csákánnyal ültettem. Megmutatom, hogy érzi magát, ő az Egon Schiele:
Hát, egyelőre ennyi, de egy ideig még maradok az első kertnél, ugyanis messze nem vagyunk túl az összes növényen.
Viszlát
