Ma karbantartásra látogattam le az állomásra, ahol a maradék muskotályzsályát is vissza kellett vágnom. Emellett a lychnis (vagyis ma már silene) is megérlelte a magját, így ezt is gondozni kellett.
Nem mondhatnám, hogy az ágyások különösebben gazosak lennének, kivéve a negyedik ágyást. Ott viszont elég sok föld maradt meg az eredeti füves területből az ültetés során, ami mostanra problémát jelent.
Emlékeztető: hogyan kezdődött?
A Kapostüskevári Állomáson tavaly õsszel készült el a négy magaságyás. Erről bővebben itt olvashattok: Facebook poszt.
Az igazi csoda azonban nemcsak az volt, hogy a következő évben végig szép és mutatós maradt a kert, hanem az, hogy már ott van a szaporulat is – ráadásul nem is kis mennyiségben. Ezen el kell gondolkodnunk: mit tudunk ezzel kezdeni? Hiszen ez már egy újabb kis ágyást is el tudna látni.
Hogyan fejlődik a kert?
A talajtakaró növények is szépen növekednek, töltik ki a teret. A rózsák pedig Kemenczei Róbert állítása szerint soha nem voltak még ilyen szépek – és valóban! Egészségesek, bokrosak, erősek.
Összességében egy könnyen fenntartható, biodiverz kiskert alakult ki, ahol a növények szemmel láthatóan jól érzik magukat. Persze egy kis öntözésre szükség van, hiszen az ágyás alatt még mindig ott húzódik a járda, de a rendszer működik!
Jelen esetben kérem, és nagyon köszönöm a megosztásokat!
Petra
