🌱 Miért nevezem a Csodás kertem arborétumot a jövő kertjének?
Amikor a Csodás kertem arborétum neve mellé odaírtam, hogy „A jövő kertje”, elképzelhetőnek tartottam, hogy lesznek, akik túl nagyképűnek érzik majd ezt a kijelentést. Pedig egyáltalán nem erről van szó.
Nem hiszem, hogy nálam lenne a bölcsek köve, és azt sem gondolom, hogy létezik egyetlen, minden kertre érvényes recept. Éppen ellenkezőleg.
🌿 A Csodás kertem számomra azért a jövő kertje, mert több mint 25 éve egyetlen kérdésre keresi a választ:
Hogyan lehet olyan díszkertet létrehozni, amely a változó klímában is életképes marad?
Nagyjából 17–18 éve már tudatosan készülök arra, hogy az éghajlat megváltozik.
Ennek megfelelően alakítottam a kertet, pedig ez egy gyűjteményes arborétum, ahol sokszor különleges növényekkel is dolgozom. Nem mindig könnyű összehangolni a gyűjteményes jelleget a fenntarthatósággal.
Ma már például egészen biztosan több pionír növényt ültetnék.
🌳 Az árnyék felbecsülhetetlen érték lett, és ezt talán még jobban előtérbe helyezném, ha ma kezdeném el a kertet.
És azt is megtanultam, hogy a jövő kertjében szabad tévedni.
Sőt, beismerni is szabad a tévedéseket.
Mert minden hiba egy újabb tapasztalat, amely segít jobb döntéseket hozni.
Sokan tudják rólam, hogy nagy hatással volt rám Hódi-Tóth József szemlélete.
Ez azonban soha nem jelentette azt, hogy bárkit egy az egyben követnék.
Inkább figyelem a saját kertemet.
🌱 Azt, hogy minden év más.
🌱 Hogy ugyanaz a növény egyik évben kiválóan teljesít, a következőben pedig egészen másképp reagál.
Folyamatosan keresem a választ arra, hogy mit tehetek én azért, hogy a kert jobban alkalmazkodjon.
Kezdetben úgy gondoltam, elegendő, ha a növények körül mulcsozok.
Később rájöttem, hogy sok helyen az önvető növények jelentik a legjobb talajtakarást.
Amikor régen a kertészeti könyvek azt tanácsolták, hogy minden gyomot és füvet távolítsunk el az ültetett növény mellől, még egészen más éghajlaton kertészkedtünk.
A mai időjárás sokszor azt mutatja, hogy a magasabb növényzet éppen védi a talajt és a gyökereket.
Apró változtatásokat végeztem a mikrodomborzaton is.
⛰️ Árkokat ástam, amelyeket holtfával töltöttem fel, és ezt a munkát tovább szeretném folytatni.
💧 Körülbelül ötszáz négyzetméterenként vizes élőhelyeket alakítottam ki.
Ma már a holtfa is érték számomra.
Hazahozom, szegélyként használom, kupacokat készítek belőle, vagy egyszerűen az ágyásokban hagyom lebomlani.
🌿 A helyben komposztálás pedig a Biokert című könyv elolvasása óta a kert egyik alapelve lett.
A Csodás kertemben folyamatosan ültetek.
Viszonylag hamar rájöttem, hogy nincs olyan, hogy kész kert.
Ma már azt is tudom, hogy folyamatosan fákat, cserjéket, évelőket kell ültetni, őshonos és idegenhonos növényeket egyaránt.
Figyelni kell őket, tanulni tőlük, örülni annak, ami megmarad, és elengedni azt, ami nem.
🌱 A növények pusztulása sem feltétlenül kudarc.
Hálás vagyok azokért az évekért vagy hónapokért, amelyeket velünk töltöttek, és tudom, hogy haláluk után is a kertet szolgálják.
🌳 A jövő kertje számomra nem a múlt tagadása.
Éppen ellenkezőleg.
A múlt tudását használja fel.
A múlt tapasztalataiból tanul, minden évben új ismereteket gyűjt, és ezek segítségével próbál megfelelni a jövő kihívásainak.
A jövő kertjében az esztétika is mást jelent.
Nem a megfelelési vágy, nem a státuszszimbólum, és nem az egész évben harsogó zöld gyep a legfontosabb.
Sokkal inkább az, hogy egy működőképes élőhely jöjjön létre, amely otthont ad növénynek, rovarnak, madárnak és embernek egyaránt.
Ezért került a Csodás kertem arborétum neve mellé „A jövő kertje” kiegészítés.
Nem azért, mert azt állítom, hogy ez az egyetlen helyes út.
Hanem azért, mert hiszem, hogy ez a kert 25 éve ugyanazt keresi:
🌿 hogyan lehet a természetet figyelve,
🌿 folyamatosan tanulva,
🌿 olyan kertet építeni, amely nemcsak ma szép, hanem évtizedek múlva is élni tud a megváltozott világban.