Fenntarthatóság.…egy végtelenségig elhasznált, elkoptatott, kihasznált és kisajátított kifejezés lett. Milyen szomorú.
Ha valakit komolyan, mélységeiben érdekel a fenntartható fejlődés fogalma, az olvasson többek között dr Hajnal Klárától. A fenntartható kifejezést a kertekre csak úgy lehet áthozni, ha ökológiai fenntarthatóságról beszélünk. Ehhez képest mai napig keverve van a gondozhatósággal, hiszen így lehet belőle üzletet csinálni, még, még, még eladni valamit.
Sok-sok éve hangoztatom, hogy hiányzik az őszinte párbeszéd, kikopott a kerttel kapcsolatos mondanivalóból is.
Pedig ha kinyilatkoztatunk, ha azt mondjuk, hogy márpedig az, amit én csinálok, az a fenntartható, vagy éppen elbagatellizáljuk, akkor egyrészt elvész a fontossága, másrészt nagyon nehezen jut valós információhoz egy kezdő kertész, elvész a sok, nem ritkán egymással ellentétes vélemény között. Holott maga a fenntartható fejlődés, az ökológiai fenntarthatóság nem vélemény kérdése.
Mennyivel jobb lenne, ha fel mernénk vállalni: bár szeretném, de nem tudom megcsinálni, mert …..és itt be lehet helyettesíteni. Vagy én még szeretnék olyan növényeket tartani a kertemben, amiket nem lehet fenntartható módon tartani. Mert ha őszinték lennénk, akkor tudna elindulni változás. Akkor tudnánk, mihez kell tartanunk, mi az, amin változtathatnánk, mi az, amit másképp csinálhatnánk. Még mindig ott van az egyén lehetősége (és sokszor a felelőssége is). De ha kinyilatkoztatunk, és elhisszük ezeket a kinyilatkoztatásokat, akkor elégedetten hátra fogunk dőlni, hiszen mi mindent megtettünk.
Sokan kérdezik mai napig, hogy na de akkor konkrétan, mit kell tenni ahhoz, hogy fenntartható legyen a kert.
Permakultúrás elv alapján elkezdeni megtervezni, meglevő kertnél pedig szépen feltenni magunknak a kérdést: mit NE tegyünk a kertben, mi az, amit NE vegyünk már meg, mert nincs rá szükség. A beruházások, amik majd magát a fenntartható kertet segíteni fogják, azok az elején nyilván szükségesek (hogy hol mennyi, ezen is lehet gondolkodni, még vitázni is, de valamennyi biztosan kell), de ha valaki rálép a fenntartható kert felé vezető útra, akkor azt veszi észre, hogy egyre csak dobálja ki a csomagokat…ez se kell, ez se kell, ez se kell…mert a kertben egy idő után (türelem, az kell) meg tud valósulni egy olyan biológiai egyensúly, ami miatt nem kell mulcsot vásárolni, nem kell tartani tőle, hogy elfagynak a növények, nem kell a kertet intenzíven öntözni (jó esetben alig kell), és nem kell védekezni, mert nem steril kert a vágyunk.
Ha rálépünk erre az útra (amire oly sokan ráléptünk évtizedekkel ezelőtt, csak akkor még nem voltak címkézések…), akkor kinél előbb, kinél később, de mindenképpen tudatosul, hogy nem megy egyik napról a másikra. Nem úgy működik, hogy kimondom: Na, akkor nekem fenntartható kertem van…maximum lesz. Ez lehet a cél. Legyen a cél. De az út, ami oda vezet, az egyrészt mindenkinek más (ezt nehéz elfogadni, megérteni), másrészt idő és türelem kell hozzá.
Sokszor tapasztalom azt is, hogy néhányan úgy gondolják, csak azok a kertek lehetnek fenntarthatóak, amik egyben önellátásra is törekednek. Ezzel én nem értek egyet. Hosszan lehetne beszélni az egészséges élelmiszer előállításának fontosságáról, de ha elérhető célt szeretnénk, akkor az az lenne, ha kisebb közösségeknél hozzá lehetne jutni, az, hogy minden család önellátó legyen, az egyrészt utópia, másrészt egész biztos nem is lenne fenntartható.
A díszkertekre rettentően nagy szükség van, ha a fenntarthatóságot nézzük. Óriási a felelősségünk (még ha nem is érezzük sokszor, főleg nem szeretjük hallani) abban, milyen utat választunk, amikor kerttulajdonosok leszünk. És nem, nem kell feladni minden álmunkat. Kompromisszumokat kell kötni, de ezek a kompromisszumok inkább a vágyaink és a valóság között kell köttessenek. Mert elképesztően sok lehetőség van arra, hogy sokszínű, egyedi kertek szülessenek. Pontosan akkor van rá lehetőség, ha a kertünk adottságait vesszük alapul, és hajlandók vagyunk időt áldozni a növények megismerésére. Bizton állítom, ha mindenki így tenne, nem lenne két egyforma kert az országban….ehhez képest…
Csak néhány záró gondolat a saját kertemmel kapcsolatban: egy gyűjteményes kert a növények beszerzését illetően nem tud fenntartható lenni, bár ennek az oka leginkább az, hogy sajnos itthon kevésbé szerezhetők be különlegességek. De a kert, gondozását tekintve már igenis tud az lenni. Érdekes olvasni olyan véleményeket, amik azt feltételezik, hogy a nálam levő ritkaságok valamilyen különleges elbánásban kell részesüljenek, akár talaj, akár öntözés, akár növényvédelem, akár téli védelem tekintetében. Pedig meg merem kockáztatni, kevés kert van, ami olyan szinten ridegtartásban neveli a növényeket, mint ahogy én. Mert a lényeg itt is az, hogy a növény igényei és a kertem viszonyai nem állnak távol egymástól…innentől kezdve pedig működik.
Petra
