FENNTARTHATÓ KERTEK VERSENY MAGYARORSZÁGON 2023
BEMUTATKOZIK AZ ELSŐ KERT
VIGH ANIKÓ KERTJE, MEZŐTÚRRÓL,
A VAKONDSZEGLET
Sokat gondolkoztam már azon, hogy meg merjem-e mutatni a kertemet olyan embereknek, akik értenek is hozzá.
A családom és ismerősök elismeréssel beszélnek a szép kertről és én is egyre elégedettebb vagyok azzal, amit létrehoztam.
Vakondszegletnek hívom, mert rengeteg furkász van a föld alatt, sokszor az az érzésem, hogy csak megtűrnek bennünket a portájukon…
A házunkat 2013-ban vásároltuk meg, de csak a ház felújítása után, 2018-ban engedhettük már meg, hogy a kertre is gondoljunk.
Falusi lány vagyok, mindig gyönyörű virágoskert és veteményes vett körül, de gyerekként ki nem állhattam a vele járó munkát. Ebből kifolyólag szinte semmit nem tudtam a kertészkedésről, csak a befőtt- és lekvárkészítés folyamatából vettem ki a részem, nem is okoz ma sem gondot.
2018-ban a kert középpontjában álló ősöreg bodzafa kidőlt, hatalmas űrt hagyva maga után. Eleinte csak arra vágytam, hogy legyen a bodza helyén valami.
Ekkor rögtön örökzöldek jutottak eszembe és gondoltam készen is van. De egyszer csak azon kaptam magam, hogy az interneten folyton csak a kerteket nézegetem. Először csak képeket, aztán már bosszantott, hogy nem tudom, milyen növény van a képen, majd egyre több cikket olvastam, szakkönyveket vettem. Évről évre több növényre, több szép ágyásra vágytam.
A pandémia idején örömöt okozott, szabadságot adott nekünk a kert. Tavaly túlestem egy súlyos betegségen. Ha nincs a kertem abban a fél évben, amit itthon kellett töltenem, nem lett volna magányomban (mert hiszen a férjem dolgozott, a lányom suliban volt) a társam, akkor szerintem megbolondulok. Nekem a kertem mentsvár, vigaszt nyújtó, lélekgyógyító beszélgetőtárs.
A kert kb. 1200 m 2 . Kb. fele díszkert, másik fele éléskamra magaságyásokkal, gyümölcsfákkal, bogyós gyümölcsökkel.
A talaja sajnos nem a legtökéletesebb. Azt mondják az idős szomszédok, hogy ez a terület lápos volt régen, feltöltötték. 80 cm termőföld alatt rengeteg téglatörmeléket lehet találni. A felső réteg jó fekete föld, semleges ph-jú, de kissé agyagos, kötöttebb.
Öntözőberendezés nincs a kertben, slaggal öntözök. Sajnos a rendszeres öntözés elkerülhetetlen itt az Alföldön. Az idén kegyes velünk az időjárás, de a tavalyi évben, ha nem öntöztem volna, nagyon sok mindentől el kellett volna búcsúzni.
Szárazságtűrő, strapabíró növényeket igyekeztem ültetni, de még fiatalok, kell még néhány év a megerősödésükhöz. A mostoha viszonyok miatt nincsenek különlegességek a kertben. Minden fát és cserjét kicsi méretben vettem meg, bízva abban, hogy e körülményeket megszokva szépen felnőnek majd itt.
Mindenütt vastagon mulcsozva vannak az ágyások. Ágdarálékot szoktam kapni egy kedves favágó ismerőstől és én is mindent, amit levágok, visszadobálok az ágyásokba. Igyekeztem minél sűrűbben ültetni a növényeket, lassan már nem is kell pótolnom a mulcsot, mert kezdik szépen betakarni a talajt.
A füvünk biztosan nem angol gyep, tele van százszorszéppel, pitypanggal, katángkóróval, porcsinnal, most már pipaccsal is (tudnám, honnan jött?).
Egyáltalán nincs öntözve, felesleges idő- és vízpazarlásnak tartom. Júliusban többnyire már kiég, igazán nem szép látvány, de úgyis megújul majd az őszi esőktől.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a kert még nagyon gyerekcipőben jár, de ez a kert az enyém/miénk, benne élünk, és nagyon szeretjük, mert igazi, élő, a fészkelő, csicsergő, fürdőző madaraival, méhekkel, pillangókkal, szenderekkel, vakondokkal és a két tacskókeverék kutyussal.
Üdvözlettel: Vígh Anikó Mezőtúr
