Előre mondom, ez nem egy titkos recept lesz, inkább jótanácsok sokasága valakitől, aki többszáz fát ültetett, és ami legalább olyan fontos, ezek a fák élnek is.
Mert az ültetés csupán a kezdet, ha az ültetést követően nem fogjuk tudni nyomon követni a fát, akkor inkább ne ültessünk.
Na de akkor térjünk rá a hogyanra:
Ez több mindentől függ: Milyen formában fogunk ültetni? Szabadgyökerű, földlabdás, vagy edényes?
Mekkora fát fogunk ültetni? Koros fát, nagyméretű fát, esetleg kisméretben? Milyen fát fogunk ültetni? Gyümölcsfát, örökzöldet, talaj iránt igényes avagy igénytelen fát? Milyen talajba fog kerülni? Homokos, agyagos, tápanyagban szegény avagy gazdag?
Sokan mai napig esküsznek a méter x méter x méteres gödörre, ami általánosságban véve nem állja meg a helyét.
Miért is? Tudni kell, hogy az ültetés az tulajdonképpen egy sokk a fa számára. Minél nagyobb növényt ültetünk, annál nagyobb sokk. Amikor bekerül a kertünkbe, két dolog van: azonnal vagy rövid időn belül találkozik azzal a talajjal, amiben majd élni kell. Ezért is szerencsés kisebb növényeket ültetni (amennyiben lehetséges), minimális sokkhatás mellett aklimatizálódnak, és tudnak fejlődni. A másik dolog, ha követjük a „szabályt”, és jó nagy gödröt ásunk, amit aztán meg is töltünk minden földi jóval, akkor az elültetett növény első körben örömmel tapasztalja, hogy jó helyre került, aztán előbb-utóbb találkozik a talajunkkal, és akkor jön az újabb sokk.
Kicsit részletesebben:
Laza, humuszban és tápanyagban gazdag talaj esetén felesleges óriási gödröt ásni.
Tömör, tápanyagban szegény talajnál viszont érdemes (nem kell méter x méter x méter) nagyobb gödröt ásni.
Homokos talajnál szerves trágyát adunk, komposztot adunk, tömör talajnál komposzt, esetleg kis homok, hiszen itt a talaj lazítása lenne a cél.
Apropó: szerves trágya. Talán egyetlen poszttal vagy videóval nem találkoztam, ahol ne azt mondanák, hogy a szárított, komposztált marhatrágya nem érintkezhet közvetlenül a gyökérrel. Indok, mert megégetheti.
Látok némi zavart az erőben: A friss, még nem érett trágya az, ami nem érintkezhet közvetlenül a gyökérrel. A különböző áruházakban kapható zsákos marhatrágya nemhogy nem friss, de komposztálódott. Ebben az esetben nem tudja megégetni a gyökeret.
Kiássuk előre a gödröt? Megtehetjük, de ez nem azt jelenti, hogy ott tátong a gödör, amíg megérkeznek a növények, és el tudjuk ültetni őket. Gyümölcsfák, rózsák esetében ki lehet ásni akár 1-2 hónappal előbb is, alulra szerves trágyát tenni, és visszalapátolni a földet, alaposan beöntözni, hadd roskadjon. De mindenképpen takarni kell a gödröt, tehát vagy szalmával, vagy egyszerűen a kiásott talajt addig visszalapátoljuk, amíg a növényünket nem ültettük el. Ennek az az oka, hogy különben a gödör is ki fog száradni, agyagos talaj esetében pedig olyan rögök lesznek a kiásott talajból, amivel képtelenség lesz visszatölteni az ültetőgödröt.
Szabadgyökerű fánál akkora gödröt kell ásni, amiben a gyökér széltében és hosszában kényelmesen elfér.
Edényes növénynél talajtól, és az ültetendő növénytől függően ásunk valamivel szélesebb és nagyobb gödröt.
Földlabdás növényt én nem javaslok ültetni, az oka az, hogy a legkevésbé biztonságos olyan szempontból, hogy megmarad-e.
Gyümölcsfa és egyéb, tápanyagigényes növény ültetése esetén szintén lehet nagyobb gödröt ásni, és itt ajánlott használni komposztot valamint komposztált marhatrágyát az ültetőgödörbe.
Ami nagyon fontos: Soha ne ültessük mélyebbre a növényt, mint ahogy az edényben volt. A gyökérnyak mindig legyen kint, ezt edényes növényeknél érdemes megkeresni, mivel a többszöri átültetés miatt már az edényben föld alá kerülhet. Tömör talajoknál érdemes kiemelve, tehát magasabbra ültetni a fát, hogy a pangó víz ne álljon meg a gyökérnyaknál.
Ugyanígy a mulcsozásnál is ügyelni erre, tehát a csurgó körül mulcsozunk, és nem halmozzuk fel a gyökérnyak köré. Apropó, csurgó. Öntözni is a csurgó körül öntözünk, és nem a törzsnél.
Karózás: Közterületen érdemes, mert sajnos akkora a növényvakság, hogy méteres fákat sem látnak az emberek, és mennek neki, törik le, tolatnak neki. Az udvarunkban vagy karózunk, vagy ráültetjük a fákat a szélre.
Anno, amikor elkezdtem kertészkedni, a szakkönyvekben olvastam az előnyökről és hátrányokról. A karózás hátrányaként lett említve, hogy lassabban gyökeresedik a fa, mintha szabadon áll. Személyesen én az összes fámat karózás nélkül ültettem, egy szélnek kitett területen, mindet ráültetve a szélre. Amennyiben karózunk, ügyeljünk rá, hogy a kötözőnek használt anyag ne vágjon bele a törzsbe, figyeljük az év folyamán, ahogy vastagszik a törzs, és legfeljebb 2 évig maradjon mellette.
Öntözés: Ültetéskor alapos, áztató öntözés, már az ültetőgödröt érdemes beöntözni, majd folyamatosan adni a vizet, ahogy temetjük vissza a földet. Ne feledjük, a cél nem az, hogy a gyökérzetet a talajfelszín közelébe kényszerítsük, tehát az öntözés mindig alapos legyen, de ritkább, és nem fordítva.
Mikor ültessünk? A szabadgyökerű növényeknél nyugalmi állapotban történik az ültetés (megjegyzem, valószínűleg emiatt kezdenek kiszorulni, pedig ugyanolyan jó arányban erednek, mintha edényes növényeket ültetnénk).
Edényes növényeknél azt olvashatjuk, hogy fagymentes időben bármikor. Ez majdnem igaz, ám az egyre melegebb nyarak miatt érdemes megfontolni, hogy az edényes növényeket is „normális” ültetési időben ültessük, főleg közterületeken. Minél inkább eltérünk ettől, annál több energiába kerül a növény életben tartása.
